Az apci tengerszem az a hely, ahová úgy megy az ember, hogy fogja a szerelmét, párját, a piknikkosarat, egy üveg bort (sofőr híján valami alkoholmenteset) és elindul. Ahol élvezi a természetet távol a világ zajától, a csendet, azt hogy csak úgy van.
Ha kirándulni indulunk szeretek különlegesebb, kevésbé ismert helyeket is felfedezni. Valahogy ez a mániám :-) Amikor olvastam az apci tengerszemről, rögtön tudtam, hogy szeretném megnézni. És mivel általában a férjem találja ki, hogy hová menjünk, itt volt az alkalom, hogy most "elvigyem" egy olyan helyre, amit nem ismer. Amikor Hatvannál elkanyarodtunk, akkor már sejtette azért...
Apcot északi irányban elhagyva egy fa táblánál kell jobbra befordulni. Mi itt leparkolunk, egyrészt azért, hogy legyen egy kis séta is, másrészt nagyon rázós az út, jobb ez így az autónak. Innen következett egy kb. 20 perces gyaloglás mire megérkeztünk a sziklafalakkal körülvett bányatóhoz. Nagyon szép látvány fogadott, gyönyörű színekben pompázik a tó, a sziklák. Ez az a hely, ahová kijárnék hétköznap délelőttönként olvasni, ha a közelben laknék. De lehet itt sok mindent csinálni, piknikezni, fürödni, bátraknak kötélhintáról a tóba ugrálni (nagyon magasról!), fölmászni a sziklákra és körbesétálni.
Elrejtett kincs ez a hely a Mátra lábánál, egy kirándulást mindenképpen megér!

Nos, biztosra akartunk menni, hogy ne legyen tömeg, amikor Prágába készülődtünk. Télen mentünk és hétköznap. Emiatt majdnem megfagytunk de legalább tömeg volt. Ahogy ott mindig. Még most is élénken él bennem, ahogy mentünk át a Károly-hídon a hóviharban a sorstársainkkal, mint annak idején a Delta főcím. 
Este a belvárosban úgy hömpölygött a tömeg, hogy nem tudtam elképzelni sem, hogy mi lehet ott egy nyári hétvégén. 
Amit a legeslegjobban szeretek Prágában, hogy minden fontos látnivaló egy kis területre koncentrálódik, így gyalogosan bejárható, igaz jó nagy gyaloglással. A belvárosban szálltunk meg, ami egyrészt nagyon hangulatos volt (ráláttunk a folyóra, a várra), másrészt nagyon praktikus, minden közel. Szerintem itt nem érdemes ezen spórolni, a jó szállás nagyon hozzáad az utazás élményéhez. A gyerekek imádják birtokba venni az új szállásokat, na de itt külön galériájuk volt, odavoltak. 
Az első nap a belvárosban mászkáltunk, egyik hídon át, másikon vissza. Estére sörözést terveztünk, olyan pub-ot kerestünk, ahol perecek is voltak kirakva, így a gyerekek perecezésével vettük meg a viszonylag nyugodt sörözést :-)

Másnap a Skoda gyárba és múzeumba mentünk, Prágától kb. 50 km-re. Mivel nemsokkal azelőtt érkezett meg a gyárból a Skoda Octaviánk, amit a gyerekek amúgy is önálló személyként kezelnek, így magától értetődő volt, hogy megnézzük hogy hol született. Nagy élmény gyerekekkel, nem skodásoknak is!
Harmadnap mentünk fel a várba (ekkor jött a hóesés, ami egyébként nagyon hangulatossá tette). Útközben apa elmesélte a Gólem történetét a gyerekeknek, akinek történetéről olvastunk még a Ghosts and Legends Museum-ban is (félős gyereknek nem ajánlom). A királyi palota déli szárnyához vezet fel az új várlépcső, közben is és fentről is gyönyörű kilátással a városra.


Nagyon vártam már, hogy megnézzük az Arany utcácskát Prága legrövidebb utcáját, ahol Kafka is élt pár hónapig. Különlegessége, hogy nagyon kicsi házak vannak benne, mintha törpék laknák. Ez a rész fizetős!

Kafkával egyébként a pláza előtt is találkoztunk egy hatalmas szeletelt fej formájában, ami forgott is néha. Ez most így bizarrul hangzik, de klassz látvány, a gyerekeknek nagyon tetszett, azt találták ki, hogy elbújnak mögé és amikor elkezdtek fordulni a szeletek sikongatva futottak arrébb, nehogy "észrevegye" őket.

A parkolásról még muszáj szót ejteni. Nagyon nehéz és költséges a belvárosban parkolni (ha nem tartozik a szálláshoz parkoló), erről érdemes előre tájékozódni, mert a különböző színű felfestések mást-mást jelentenek. 

Átutazóban voltunk Ausztrián, nem volt sok időnk, de a Krimml-vízesét, mindenképpen szerettük volna megnézni. Nálunk általában a férjem talál rá az efféle csodákra, ezt is ő nézte ki. Közel az olasz határhoz, a Hohe Tauern Nemzeti Park területén található Ausztria legmagasabb vízesése. Már az nagyon szimpatikus volt, hogy a parkoló mellett egy kávézó várt minket, ahová azonnal be is ültünk. Csak ott derült ki, hogy a kávézó mellett egy vizes játszótér van, ahová a váráslást igazoló blokkal be is mehettünk. Szinte hihetetlennek tűnt, hogy nyugodtan kávézgatunk és beszélgetünk, amíg a gyerekek azonnal rohantak vizezni. 
A túra elején átküzdöttük magunkat az árusokon és ott voltunk a vízesés alján, ahonnan indul a kb. 4 km-es túra felfelé. Kanyargós, kiépített útvonalon lehet felmenni, és végig kilátópontok vannak kiépítve, ahonnan le tudunk nézni az alattunk lévő vízzuhatagra. Ezeken igazán testközelből láttuk a vízesést, annyira közelről, hogy a felcsapódó párától csuromvizesek lettünk. Én kevésbé örültem neki, a gyerekek imádták, sikoltozva szaladtak oda-vissza. Összesen 3 szakaszból, zuhatagból áll. Varázslatos látvány és innen mindig látni szivárványt, ha süt a nap. Ezen a rövid szakaszon 10 szivárványt biztosan láttunk.
A lefelé út nekünk extra gyorsra sikeredett, mert akkor jöttünk rá, hogy pénztárcánkat (benne a nyaralásra hozott pénzzel) otthagytuk az előző szálláshelyünkön. Azóta csak bankkártyával viszünk mindenhová :-)
Aki erre jár mindenképpen érdemes rászánni 2-3 órát!